Sajnos tegnap nem volt időm bejegyzésre, de ma este mindenképpen szerettem volna pótolni. Ott hagytam abba hogy csak egyszer: elősször és utoljára, többet úgyse fog megtörténni, mert figyelni fogok arra, hogy mit eszek és nem lesz többet úgy nevezett falási rohamom. Bizonyéra sokan ismeritek azt a helyzetet amikor a fogyókúrát három négy napig tudjátok csinálni, de megláttok valamit és megeszitek és ott vége is a diétázásnak. Na ez velem is így volt, három napig bírtam aztán rámjött újra az ehetnék, és természetesen követte a bűntudat, és az az érzés hogy ez nem maradhat bennem. Így azon kaptam magam hamarosan, hogy ugyanott vagyok mint 3 nappal ezelőtt, természetesen újra megfogadtam, hogy ez az utolsó és többet nem csinálom. Magamban mindog tudtam, hogy amit csinálok az a világ egyik legnagyobb hülyesége, sőt még az orvosi következményekkel is tisztában voltam, de annyira nem akartam visszahízni, hogy ezeket próbáltam elnyomni, olyan szövegekkel, hogy mások is csinálják és nem én vagyok az egyetlen és ezért ez nem is annyira rossz dolog. Ezek kb addig voltak jók amíg nem találkoztam bármelyik családtagommal és azonnal rámjött a bűntudat, hogy ez nem normális és hazudok nekik és ha tudnák biztos, hogy elleneznék.

Természetesen abban a hitben ringattam magamat, hogy ebből a családom nem vesz észre semmit és én nagyon okos vagyok, hogy közbe folyatom a csapot és így nem hallatszik, hogy mit csinálok. Utólag kiderült ezzel is áltattam magam, mert a családom tagjainak nagy része gyanított valamit csak arra vártak, hogy bizonyítani is tudják és így ne tudjam letagadni és segíteni tudjanak.

Ezek után háromszor fogadtam meg, hogy abbahagyom és buktam el, de egyre nehezebb volt hénytatnom magam, elkezdett féjni a torkom és folymatosan kellemetlen szagúnak éreztem a számat, így elkezdtem egy kicsit utána olvasni, hogy hogy lehetne erről leállni. Ekkor olvastam olyan cikkeket, ahol a lányok hashajtóval próbálkoztak, így szabadulva meg a felesleges ételtől. Így egy alkalommal kipróbáltam, hátha könyebb mint hánytatni magam...

Ehhez hozzá kell tenni, hogy az egyetlen enyhítő körülmény számomra az volt, hogy folymatosan sportoltam, így sosem éreztem teljes bűntudatot egy nagyobb falási roham és hánytatás után, mert reméltem., hogy a sportal azért a testem olyan marad amilyen a fogyásom után, lehet hogy hülye logika, remélem értitek :)

Most megyek aludni, holnapnemhéz napom lesz és bele kezdek a diétzásba is, amiről a blog másik pontja alat olvashattok majd. Eéfogyasztottam ma az utolsó búcsú finomságaimat szülinapom alkalmából és hát akkor holnaptól egészséges ételek és sok sok sport. Remélem segítek és velem tartotok ez alatt. :)

Amikor január végére elértem a kívánt 54 kg-t, akkor egy pár napig tudtam rendesen étkezni, de főleg úgy hogy azt néztem hogy a húhom mit eszik és én is annyir próbáltam enni. Sajnos ezt nem tudtam végig csinálni és egy este sikerült nagyon bezabálnom elég nagy mennyiségben mézeskenyeret, amitől nagyon rosszul lettem, egyszerűen nem éreztem hogy hol a határ és mikor vagyok tele. Annyira roszul éreztem magam, hogy úgy éreztem csak akkor leszek jobban ha kiadom magamból, így megtörtént életem első hánytatása. Utána nagyon hülyének éreztem magam, úgy gondoltam ilyeneket csak a nagyon vékony hülye libák csinálnak és magamat sose tartottam ilyennnek. Így beadatam magamnak hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt és többet nem fog megtörténni, csak egy egyszeri alakalom volt hogy ne hízzak meg. Ez igaz is volt mert hízni nem híztam másnapra. 

Mint utólag kiderült ez a húgomnak már az első alkalommal feltünt, de úgy gondolta biztos csak rosszul lettem és emiatt hánytam. (Röviden érdemes tudni hogy a húgom jelenleg 15 éves, de a koránűl jóval éretebb és nagyon jó viszonyban vagyok vele, kb a legjobb barátnőm. Nagyon sokat segített a fpgyókúrám alatt is.) 

A rá követekező pár napban szintén minden rendben volt és figyeltem arra hogy mennyit eszek, folyamatosan csináltam valamit így kábé enni se volt időm. Mára rájöttem hogy az éhség a legnagyobb ellenségem, mert ha nagyon éhes vagyok akkor utána jóval többet kívén a gyomrom és könnyebben jönnek a falási rohamok. Legyen ez talán a fogyókúrázóknak is és a bulémiában szenvedőknek is az első szabály: Egyél sokszor kevesebbet. Tudom ez már lerágott csont és mindenki hallotta már legalább 100-szor de ez egy nagyon nagy igazság.

A mai napra ennyi jutott mert még tanulás és egyéb más dolgom van, de várom a vélemyényeket és a kérdéseket is amennyiben valakinek van.

Holnapi folytatás!!!

Bevezetőleg érdemes rólam tudni, hogy viszonylag vékony voltam mindig, kosaraztam versenyszerűen így sose volt a súlyommal nagy probléma. Mikor viszont abbahagytam és egy évig nem sportoltam ugyanúgy ettem tovább mint amikor sportoltam ,így egy év alatt egy 12 kg felcsúszott rám. Nagyon sokáig halogattam hogy leadjam, végül most októberben vágtam bele a fogyókúrába. Szeptemberbe már elkezdtem, de nm volt drasztikus vbáltozás, így keményebben neki vágtam. Jelenleg személyi edzőhöz járok, így tudom, hogy a fogyásom nem volt épp a legegészségesebb, de mindenképppen gyors és hatásosos volt. 

Napi 800 kalória alatt voltam folyamatosan és naponta futással és biciklizéssel egy 600 körül el is égettem. A szénhidrátot és a cukrokat ez idő alatt teljesen kizártam az életemeből, és egyszer sem botlottam meg. Még a karácsonyt nassolásokból is kimaradtam a diéta miatt. December végére a kitűzött 58 kg-t sikerült elérnem - 163 cm vagyok ehhez - de annyira féltem hogy visszajönnnek a kilók, hogy bár elkezdetem enni, de ezzel együtt többet is sportoltam, így január végére még négy kilót leadatam. Ekkor dönöttem el, hogy ennél tovább fogyni már tényleg nem szeretnék és el akartam kezdeni enni normálisan, de sajnos kialakultak nálam a falási rohamok, ami azt jelenti, hogy ahányszor elkezdetem enni iszonyat sokat bezabáltam és utána természetesen jött a bűntudat, hogy visszafogok hízni és ettől a kaja mennyiségtől meg kell szabadulnom, így kezdtem el magamat ezek után a nagyobb zabálások után hánytatni magamat....

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.