"Csak egy alakalommal"
Amikor január végére elértem a kívánt 54 kg-t, akkor egy pár napig tudtam rendesen étkezni, de főleg úgy hogy azt néztem hogy a húhom mit eszik és én is annyir próbáltam enni. Sajnos ezt nem tudtam végig csinálni és egy este sikerült nagyon bezabálnom elég nagy mennyiségben mézeskenyeret, amitől nagyon rosszul lettem, egyszerűen nem éreztem hogy hol a határ és mikor vagyok tele. Annyira roszul éreztem magam, hogy úgy éreztem csak akkor leszek jobban ha kiadom magamból, így megtörtént életem első hánytatása. Utána nagyon hülyének éreztem magam, úgy gondoltam ilyeneket csak a nagyon vékony hülye libák csinálnak és magamat sose tartottam ilyennnek. Így beadatam magamnak hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt és többet nem fog megtörténni, csak egy egyszeri alakalom volt hogy ne hízzak meg. Ez igaz is volt mert hízni nem híztam másnapra.
Mint utólag kiderült ez a húgomnak már az első alkalommal feltünt, de úgy gondolta biztos csak rosszul lettem és emiatt hánytam. (Röviden érdemes tudni hogy a húgom jelenleg 15 éves, de a koránűl jóval éretebb és nagyon jó viszonyban vagyok vele, kb a legjobb barátnőm. Nagyon sokat segített a fpgyókúrám alatt is.)
A rá követekező pár napban szintén minden rendben volt és figyeltem arra hogy mennyit eszek, folyamatosan csináltam valamit így kábé enni se volt időm. Mára rájöttem hogy az éhség a legnagyobb ellenségem, mert ha nagyon éhes vagyok akkor utána jóval többet kívén a gyomrom és könnyebben jönnek a falási rohamok. Legyen ez talán a fogyókúrázóknak is és a bulémiában szenvedőknek is az első szabály: Egyél sokszor kevesebbet. Tudom ez már lerágott csont és mindenki hallotta már legalább 100-szor de ez egy nagyon nagy igazság.
A mai napra ennyi jutott mert még tanulás és egyéb más dolgom van, de várom a vélemyényeket és a kérdéseket is amennyiben valakinek van.
Holnapi folytatás!!!