Folytatás, egy nap kihagyás után
Sajnos tegnap nem volt időm bejegyzésre, de ma este mindenképpen szerettem volna pótolni. Ott hagytam abba hogy csak egyszer: elősször és utoljára, többet úgyse fog megtörténni, mert figyelni fogok arra, hogy mit eszek és nem lesz többet úgy nevezett falási rohamom. Bizonyéra sokan ismeritek azt a helyzetet amikor a fogyókúrát három négy napig tudjátok csinálni, de megláttok valamit és megeszitek és ott vége is a diétázásnak. Na ez velem is így volt, három napig bírtam aztán rámjött újra az ehetnék, és természetesen követte a bűntudat, és az az érzés hogy ez nem maradhat bennem. Így azon kaptam magam hamarosan, hogy ugyanott vagyok mint 3 nappal ezelőtt, természetesen újra megfogadtam, hogy ez az utolsó és többet nem csinálom. Magamban mindog tudtam, hogy amit csinálok az a világ egyik legnagyobb hülyesége, sőt még az orvosi következményekkel is tisztában voltam, de annyira nem akartam visszahízni, hogy ezeket próbáltam elnyomni, olyan szövegekkel, hogy mások is csinálják és nem én vagyok az egyetlen és ezért ez nem is annyira rossz dolog. Ezek kb addig voltak jók amíg nem találkoztam bármelyik családtagommal és azonnal rámjött a bűntudat, hogy ez nem normális és hazudok nekik és ha tudnák biztos, hogy elleneznék.
Természetesen abban a hitben ringattam magamat, hogy ebből a családom nem vesz észre semmit és én nagyon okos vagyok, hogy közbe folyatom a csapot és így nem hallatszik, hogy mit csinálok. Utólag kiderült ezzel is áltattam magam, mert a családom tagjainak nagy része gyanított valamit csak arra vártak, hogy bizonyítani is tudják és így ne tudjam letagadni és segíteni tudjanak.
Ezek után háromszor fogadtam meg, hogy abbahagyom és buktam el, de egyre nehezebb volt hénytatnom magam, elkezdett féjni a torkom és folymatosan kellemetlen szagúnak éreztem a számat, így elkezdtem egy kicsit utána olvasni, hogy hogy lehetne erről leállni. Ekkor olvastam olyan cikkeket, ahol a lányok hashajtóval próbálkoztak, így szabadulva meg a felesleges ételtől. Így egy alkalommal kipróbáltam, hátha könyebb mint hánytatni magam...
Ehhez hozzá kell tenni, hogy az egyetlen enyhítő körülmény számomra az volt, hogy folymatosan sportoltam, így sosem éreztem teljes bűntudatot egy nagyobb falási roham és hánytatás után, mert reméltem., hogy a sportal azért a testem olyan marad amilyen a fogyásom után, lehet hogy hülye logika, remélem értitek :)
Most megyek aludni, holnapnemhéz napom lesz és bele kezdek a diétzásba is, amiről a blog másik pontja alat olvashattok majd. Eéfogyasztottam ma az utolsó búcsú finomságaimat szülinapom alkalmából és hát akkor holnaptól egészséges ételek és sok sok sport. Remélem segítek és velem tartotok ez alatt. :)